A mai téma egy elég kényes helyzet, sokan talán nem is kerülnek ilyen szituációba, én és a barátnőm viszont igen. Az a lényeg, hogy az egyik barátnőm feltett nekem egy fontos kérdést: Keressem tovább álmaim pasiját, vagy elégedjek meg azzal, ami van? Természetesen a kérdés nem pont így hangzott el, de az a lényeg az, hogy megtalálta álmai fiúját, csak hogy elrontotta és most az a bizonyos fiú egy másik lány kezét fogja. Mindenkinek van egy elképzelt párja, akit szeretne maga mellé, mint például magas, szőke, izmos és kedves fiú, vagy lány... Ismétlem, MINDENKINEK, csak van, aki tökéletesen tartja magát ehhez az elképzeléshez és van, aki rájött arra, hogy tökéletes pár és párkapcsolat nem létezik. Igazából arra szeretnék kilyukadni, hogy nem kell ragaszkodni az elvárásainkhoz, mert szinte biztos (néhány kivétel mégiscsak létezik), hogy nem fogjuk megtalálni a tökéletes fiút/lányt, amit előre elképzeltünk.
Nos, a barátnőm közölte, hogy beszélget mostanában egy fiúval, aki belsőre tökéletes számára, figyelmes, kedves, gondoskodó és őszinte, viszont kivülről nem épp álmai pasija. Rákérdeztem, hogy nagyon rosszul néz ki, vagy csak az ő ízlésének nem megfelelő és azt válaszolta, hogy igazából átlagos külsejű, vékony és nem magas. Megkérdeztem, hogy akkor mi a baj vele, amire az volt a felelet, hogy tulajdonképpen semmi, csak számít a külső is és ő a magas fiúkat szereti. Nem tudom, hogy a magas szó alatt mit ért, de én például nem szeretnék a barátom hasáig érni, mivel elég alacsony vagyok én is. Rengeteg témában meg van a véleményem, de szerelem kapcsán nem sok midnen jut az eszembe, nem vagyok egy gyönyörű teremtés és a személyiségem is elég érdekes és tág, ha fogalmazhatok így. Nem mondanám, hogy színes egyéniség vagyok, inkább sokoldalú. Mindenbe belevágok félelem nélkül, csak nem tartok ki a végsőkig, ilyen vagyok a párkapcsolatokban is: képes vagyok hamar szerelembe esni, mély érzelmeket táplálni valaki iránt, de egy idő után ráunok a dologra, ha nme kapok elég figyelmet, vagy ha nem az történik velem, amit szeretnék. Én is kialakítottam egy klpet álmaim fiújáról, de nem szeretem magam ahhoz tartani, mert hamar pofára eshetek és rá kell jönnöm, hogy (ismételten) számomra tökéletes fiú nem létezik, ritkán történhet meg, hogy mégis megefeleljen valaki az elvárásoknak. Ugyan ez a helyzet a fiúkkal is: kialakítanak egy álomcsajt maguknak, amit persze soha nem kaphatnak meg.
Visszatérve a barátnőm problémájához, azt mondtam neki, hogy ha belülről tiszta és rendes a fiú, akkor nem éri meg csak úgy eldobni, meg kell próbálni milyen is vele és ha nem csalódik, akkor nem szabad soha elengedni. (Húú. Ezt én írtam? :)) Eszméletlen, nem tudtam, hogy ilyen érzelgős vagyok.) Vegyünk példaként egy lányt, aki kedves és őszinte, nem buta, viszont a külseje nem olyan elbűvölő és képzeljük a helyébe magunkat. Beszélget egy fiúval, aki hihetetlenül jól néz ki és a lánynak is tetszik, egy szóval (majdnem) tökéletes. A fiú beleszeret a lányba, a külseje ellenére is. A lánynak nem csak, hogy jól esik, az, hogy egy jóképű fiú lehet a szerelme, de ráadásul sokkal őszintébben tudja szeretni azt a fiút, mint egy akármilyen „lotyó”. (Nem akarok senkit megbántani). Szóval azt mondtam a barátnőmnek, hogy biztosan sokkal őszintébben tud szeretni az a fiú, mint a kitalált álom pasi és meg ér egy próbát, végülis nem ellenkezhet majd a fiú, ha a lány szakítani akar. És végül egy komoly párkapcsolaton belül nem a külső számít.

Egy másik téma, amiről írni szeretnék, az egy olyan, helyzet, amikor döntés előtt állunk. Szóval velem is megesett, hogy beszélgettem egy fiúval, akitől talán többet akartam. Magas, sportos és még viszonylag jóképű is és kedves is volt hozzám, mindig felvidított, ha rossz kedvem volt. A barátnőm egyáltalán nem ismerte és mégis bűntudat nélkül vélekedett róla. Voltak a fiúban apró hibák, mégis azt éreztem, hogy tulajdonképpen ezek csak kifogások és miért ne próbálhatnám meg vele. A legjobb barátnőm folyton mondott valami megjegyzést róla, ha szóba került, mert neki külsőre nem tetszett egyáltalán. Aztán rájöttem, hogy nem ismeri, így nem szabadna hagynom, hogy oltogassa a háta mögött és szóltam neki, hogy hagyja abba. És ezt most is így tenném, senki ne hagyja a legjobb barátjának/barátnőjének, hogy ismerettség nélkül véleményt alkosson egy személyről. Persze más, ha tapasztalatból beszél és hallott dolgokat az illetőről, amik nem lennének jó hatással ránk, de ha tulajdonképpen annyi a bűne a nekünk tetsző fiúnak/lánynak, hogy a barátainknak nem tetszik, akkor az miért lenne baj?  Legalább kevés az eséje annak, hogy valaki elcsábítja.. :)) Lényegében nem szabad elfelednünk, hogy nem a barátaink ízlése szerint kell társat keresni.

A helyesírási hibákat nézzétek el nekem, nem volt időm átnézni a cikket, sem kijavítani az esetleges hibákat.